
Karácsonyi ajándékom az általam itt meg nem nevezhető lányoknak: SZTÁROK LESZTEK, VILÁGHÍR!
Szerepeltetlek Bennetek a diasoromban!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hírnév, pénz, kocsik, modellfiúk ! Ez vár Rátok!
Mostantól minden nap előveszek valakit. :)
Napi rajok:
Sziasztok!
Végre csinálok valamit. Az egyszerűség kedvéért képek lesznek és nem írok :) Kattintsatok rájuk bátran. Sztem iwiwre is jó egykettő.
Ki nevet a végén? :)
Így néz ki egy ember (nem én) szombat hajnali 5-kor, miután valamikor ÓRÁKKAL KORÁBBAN hazajött buliból, úgy döntött, hogy eszik egy kis virslit, majd miután levette a cipőjét rajtaütésszerűen elaludt. (Itt felmerülhet a kérdés, hogy honnan tudom, hogy olyan korán mi történt. A válasz egyszerű: felébredtem valamire)
Valamint így néz ki egy csomag virsli szombat hajnali 5-kor, miután valaki (nem én) ÓRÁKKAL KORÁBBAN hazajött buliból, úgy döntött, hogy eszik egy kis virslit, majd miután levette a cipőjét rajtaütésszerűen elaludt.
Volt szobatársaim tudhatják, hogy meglehetősen jó alvó vagyok. Viszont hajnali ötkor mégis felébredtem arra, hogy mintha büdös lenne. Félálomban körülnéztem, majd megállapítottam, hogy mivel az ajtó csukva van, az ablak pedig nyitva, így csakis kintről jöhet. Ezt nyugtázva szándékomban állt tovább aludni. Ám ez nem sikerült, mert sajnos az egyetlen még épen (és ezért kicsit jobban is) működő érzékszervem a szaglásom. Így csak forgolódtam. Ettől viszont elkezdtem egyre inkább felébredni. Mikor még egyszer körülnéztem, már egyéb részletek is felkeltették figyelmemet, és gyanúmat. Egyrészt a szobaajtó üvegén keresztül fény jön be ilyenkor, másrészt hallom, hogy szól kint a rádió. Viszont semmi mozgás.
Ekkor kezdtem gondolkodni. Mielőtt valaki elment buliba, még megittunk némi háziárut, de csak hármat, mert valaki nem akart éhgyomorra többet inni. Javasoltam, hogy akkor már együnk is, de csak elkészítendő kaját találtunk. Kérdeztem, hogy van-e esetleg neki valami kajája, de azt mondta, hogy csak egy csomag virslije van, majd útközben eszik valamit, a virslit meg majd amikor hazaér. Ezt, valamint egy általa korábban mesélt sztorit felidézve, valamint társítva kezdett összeállni a dolog. Megérett az elhatározás: felkeltem.
Amint kinyitottam az ajtót pofánvert a füst. Csak annyit tudtam mondani, hogy "ÓBAZMEG", de a végét már annak is csak köhögtem. Ajtót gyorsan visszacsuktam, kihajoltam az ablakon, vettem egy nagy levegőt, aztán hajrá. Alig lehetett látni valamit, de eljutottam a konyháig. A hangosan pattogó lábos alatt elzártam a gázt, majd kitártam az összes ablakot, ajtót, egy időre a bejárati ajtót is, meg a lépcsőház ablakait is, hogy huzat legyen. Ezután megkerestem a tettest, akinek életfunkcióival kapcsolatban kétségeim támadtak, ugyanis a szobája ajtaja végig nyitva volt, vagyis lényegében egy légtérben volt végig a termékkel. Valami meghatározhatatlan alakú ágyneműcsomó alól kilógó kéz alapján sikerült azonosítani. Finoman megrugdaltam, hogy "bazmeg ember élsz még?", amire jött valami nyöszörgés, tehát megállapítottam, hogy még él. Úgy határoztam, hogy megcselekedtem amit feltétlenül kellett, becsuktam a bejárati ajtót (minden más persze maradt nyitva, ha fázik, hát rohadjon meg, megérdemli), majd visszafeküdtem aludni. Valaki persze erről mit sem tudott, mert végig aludt.
Reggel megérdeklődtem a részleteket (már amire emlékezett), elvégeztük a kárfelmérést (kb. 1 hónapja volt festve a lakásban), majd összeszedtük a legbüdösebb ruhákat, és be a mosógépbe. Napokig éjjel-nappal nyitva volt minden ajtó-ablak, de a lakás egyes részeiből (ahol nem jár rendesen a levegő) még most sem szellőzött ki az égett hús és műanyag füstjének csodás elegye. Magyarul büdös van.
A slusszpoén pedig az a bizonyos korábban mesélt sztori, mely szerint pár éve szó szerint ugyanez megtörtént már (hazaér, virslit feltesz főni, cipőlevétel közben elalszik), csak az annyival volt súlyosabb, hogy akkor ő ébredt fel, de csak délelőtt fél tizenegykor, és tél lévén csukva volt minden, vagyis majdnem megfulladt. Ez a mostani azért valamivel enyhébb volt. Még jó, hogy a szobaajtó nem szigetel jól, és bejött némi füst a szobába, amire felébredtem.
A mai nap folyamán realizálódott bennem, hogy a világ bizony kurvára kicsi.
Jelenlegi munkahelyemen, ami most éppen megint egy Rossmann, valahol a nagykörúton, szokás szerint elcsevegtem a biztonsági őrrel. Fiatal, egész jó arc. Beszédmódja felettébb ismerősen csengett már elsőre is, gondoltam, hogy valahonnan a Dunántúlról származik, annak is a délebbi feléről. Aztán valahogy szóba került, hogy somogyi. Mondom én is. Melyik feléről? Mondom Csurgó. Erre ő, hogy ott lakik a nagymuterja. Ő meg kutasi, tudom-e, hol van. Mondom persze, Kvárra jártam suliba, sokszor átutaztam arra. Továbbá kiderült még, hogy ő is Kvárra járt a kereskedelmibe, és volt egy osztálytársa, akit Harangozó Krisztiánnak (gy.k.:Bimmbamm) hívtak. Ja és mellesleg az érettségijét a TITnél szerezte, ahol a matektanárát úgy hívták, hogy Drankovics József...
Ezek után kénytelenek voltunk megállapítani, hogy valóban kicsi a világ.
Nekem fogalmam sincs, hogy milyen események játszhattak közre, vagy mennyire voltam valamikor öntudatlan, esetleg retrográd amnéziám van, de bazmeg, amikor ma megnéztem a személyi-igazolványos tokomat,
akkor KÁTA nézett vissza rám egy Tenkes sakkverseny fecniről.
Valaki felvilágosítana?! :)
RSS
balinto és birogeri 2006